11 fejezet

egyszer csak megszólalt a telefonom vidáman kaptam utána mert ezt jó jelnek tekintettem hogy beszélni akar velem
-Igen?-szóltam bele
-figyelj csajszi nem akaros eltakarítani a szemetet a házamból?
-mivan?
-tudod azt a szemetet amit te küldtél ide
-ugye nem csináltál semmit Krisztiánnal?
-engem nem érdekel hogy mi van vele csak vidd el de gyorsan
-oké máris megyek de ne csinálj semmit vele
-ne mondd meg mit csináljak


Gyorsan kiszaladtam az utcára fogtam egy taxit hogy minél elöbb odaérjek Tomikához és megtudjam mi történt
ha Krisztiánnak bármi baja esik az az én hibám és nem másé
-Tomikaa hol vagy?-kiabáltam neki miután beléptem az ajtón
-Nyugodjál márle kicsilány itt van a pasid gyere érte
-te mit csináltál vele normális vagy?
-nincs semmi baja nézd csak 
Tomika leöntötte egy pohár vizzel Krisztiánt amitől felébredt
-Krisztián jól vagy?-kérdeztem
-igen most már
-ne itt nyalakodjatok már húzzatok ki a lakásomból
-jólvanna megyünk már -emeltem fel a hangom
Nem hagytam ott szívesen Tomikát de tudtam hogy így lesz a legjobb ezért segítettem felkelni Krisztiánnak aztán 
elindultunk...felhívtam anyámat hogy ma későn érek haza...Tudtam hogy Krisztiánnal van miről beszélnünk...
-Ugye bejössz egy kicsit-kérdezte Krisztián
-Persze
-Hát Rita ez se volt egy átlagos nap
-Tudom és én szégyellem is magam miatta
-te miről beszélsz
-ha én nem vagyok ez nem tőrténik meg
-hagyjuk már ezt kérdezhetek valamit?
-igen mondjad
-szóval szerinted ha valaki részeg akkor igazat mond
-én azt olvastam hogy az ember ilyenkor a legőszintébb, Krisztián jól vagy?-láttam rajta hogy nem
-csak nagyon fáj a hátam
-hagy nézzem csak meg
-úúristen ezzel orvoshoz kell menned ugye tudod
-gondolod?
-nem tudom
-oké akkor holnap majd elmegyek vele
-Rita és ne szomorkodj csak gondolj arra hogy nála jobbat érdemelsz
-nem is tudom ...de most már késő van indulnom kell
-rendben hazaviszlek...


Másnap suliba mentem a suli arra volt amerre Tomika lakott ez még csak most tünt fel ...de ledermedtem amikor 

megláttam hogy a háza elött kettő rendőrautó áll...