2012. április 26., csütörtök
17.fejezet
Soha nem éreztem ilyen gyűlöletet amit Doro iránt éreztem de nem is azért mert ezt tette hanem azért mert tényleg nem
tudtam mért utál ennyire de most eljutottam arra a pontra hogy nem érdekel ...gondoltam hazafele beugrok Tomikához
mert most hogy nincs Krisztián nem állhat senki és semmi közénk...
-szija drága-köszönt mikor beléptem az ajtón
-szija-majd megcsókolt
-mizujs-kérdeztem
-untam nélküled a napom..és veled mi volt a suliba?
-semmi különös-nem akartam elmondani a Doros dolgot igy is elég volt az hogy Krisztiánnal miattam távolodtak el
egymástól több ilyet nem akarok
-hát az nem sok este meghívhatlak egy vacsorára?
-hm nem is tudom ...mit akarsz?
-őőő...sok mindent de lenne egy meglepetésem
-ó akkor ezt nem utasíthatom vissza
-nem ám mert ha igen nagy bajok lesznek
-jajj de félek
.félj is
-na akkor most mennem kell hogy tanuljak aztán időbe el készüljek a meglepetések éjszakájára
-hát jó szija
elköszöntünk egymástól aztán elindultam haza fogalmam sem volt hogy milyen meglepetést tartogat nekem Tomika de
egyben biztos voltam kellemes hisz amit tőle
kapok az mind az de ezt jobban vártam mint bármit most éreztem hogy ez valami nagy dolog lesz
-szija anya-köszöntem mikor beléptem
-szija kicsim
-anya ha megtanulok utána elmehetnék este
-és hova?
-őőő...szóval
-csak nem randid lesz?
-de valami olyasmi
-persze hogy elmehetsz végre összeszedtél egy normális srácot
-igen úgy tűnik de majd meglátjuk...de akkor én most megyek tanulni
-okéoké szija
Magyart tanultam mert tudtam hogy valahogy ki kell javitanom azt a jegyet akár én irtam akár nem az én nevemen van
de nem tudtam száz százalékosan odafigyelni mert gondolataim állandlan Tomika körül forogtak hogy vajon mire készül
alig vártam hogy este legyen és kiderüljön...elég hosszúnak tűnt de végüleljött az este azt a ruhát vettem fel ami
a klipben is rajtam volt mert jól éreztem magam benne
-parancsoljon hölgyem-nyitott ajtót Tomika
bementem és gyertyafény és minden ami romantikusnak modható benn volt a szobában odavezetett az asztalhoz ahol
igen finom ételek vártak minket...egész estét átbeszélgettük és jól éreztük magunkat
-na szóval godolom már kiváncsi vagy mért is hivtalak ide
-hát nem tagadom
-szóval nincs kedved ide költözni hozzám
-nee ez most komoly
-igen annak szánta,
-persze hogy igen -életemben nem voltam ilyen boldog mint most
aztán ezután egyértelműen az ágyban kötöttünk ki...másnap hazamentem és elmeséltem MINDENT anyámnak hogy Tomikával
együtt vagyunk és hogy megkért h költözzek oda meglepően könnyen beleegyezett hogy elköltözzek de mindenna látogassam
meg őt...elindultam vissza Tomikáhpz amit mától az otthonomnak nevezek bementem és Doro állt ott...
-TE MEG MIT KERESEL ITT?-EMELTE FEL A HANGJÁT Doro
minden szép és jó lenne HA ELNEM FELEJTETTEM VOLNA HOGY MÁTÓL DOROVAL EGY HÁZBA KELL ÉLNEM
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése